Az alábbiakban összefoglaljuk az önkéntes egészségpénztárakra vonatkozó legfontosabb munkáltatókat érintő szerződéskötési és adózási szabályokat.
A magánszemélyeket érintő adózási tudnivalókról a Tagoknak/Adózásról szóló menüpontban olvashat.

I. MUNKÁLTATÓI HOZZÁJÁRULÁS

1. Munkáltatói hozzájárulás szabálya

Önkéntes pénztári hozzájárulást a munkáltató a dolgozóinak a pénztárral kötött erre vonatkozó szerződése alapján nyújthat (Öpt 12. §).
A munkáltatói hozzájárulás a tv szerinti megfogalmazás alapján a munkavállalója tagdíjfizetési kötelezettségének egészben vagy részlegesen történő átvállalása.

A munkáltatói szerződésben rendelkezni kell

  • a munkáltatói hozzájárulás mértékéről és a teljesítés ütemezéséről;
  • a munkáltatói hozzájárulás szüneteltetésének lehetőségéről és feltételeiről;
  • a munkáltatói hozzájárulás teljesítését biztosító esetleges mellékkötelmekről.

A munkáltatói hozzájárulás nyújtásának fontosabb szabályai az Öpt 12. §-a szerint:

  • a hozzájárulásból a munkáltató nem zárhatja ki egyetlen olyan munkavállalóját sem, aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban áll. (Rövidebb időszakot mindenkire vonatkozóan megállapíthat a munkáltató.)
  • hozzájárulás csak a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonyban álló részére adható (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonyt is beleértve). Nem adhat a törvény értelmében foglalkoztató hozzájárulást olyan személy részére, aki nem munkaviszony keretében végez tevékenységet, így pl. tulajdonosi jogállása alapján (pl. egyéni vállalkozó magának), vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának, továbbá megbízási jogviszony keretében foglalkoztatottak részére nem adható munkáltatói hozzájárulás.
  • a hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű, vagy a munkabérének azonos %-a lehet. Ezt a normatív követelményt a cafetéria rendszeren belül adott, dolgozó által választható, változtatható összegű pénztári hozzájárulás esetén is biztosítania kell a munkáltatónak.
  • a munkabér %-ában meghatározott hozzájárulás esetén a munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és legnagyobb összegét is.
  • A munkáltató a munkáltatói hozzájárulás előbbiek szerint meghatározott azonos mértékétől - az életkorral növekedő mértékben - korcsoportonként egységesen eltérhet azon alkalmazottai tekintetében, akik 15 éven belül betöltik a nyugdíjkorhatárt. A nyugdíjkorhatárt betöltött alkalmazottak esetében a munkáltatói hozzájárulás nem haladhatja meg a nyugdíjkorhatárt be nem töltött alkalmazottak részére megállapított munkáltatói hozzájárulást.

2. A munkáltatói hozzájárulás adózási szabályai

Az önkéntes pénztárakba adható munkáltatói hozzájárulás 2019-től a bérjövedelemhez hasonlóan adózó bruttó juttatási formává alakult át, az alábbiak szerint:

  • a munkáltatónál 19% közteher jelentkezik (17,5% Szocho+1,5% szakképzési hozzájárulás);
  • a munkavállalót a bruttó munkáltatói hozzájárulásra vetítve 33,5% közteher terheli, amit a munkáltató köteles levonni, bevallani és befizetni az adóhatóság részére, majd a nettó összeget utalja a pénztárba;
  • ÚJ ELEM 2019-től! A munkavállaló 20% ADÓKEDVEZMÉNYT vehet igénybe a pénztárba utalt NETTÓ összeg után, az önkéntes pénztári befizetésre vonatkozó 150 ezer forintos kereten belül.

A munkáltatói hozzájárulást személyi jellegű ráfordításként kell elszámolni, a magánszemélynél pedig más, nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.
A Tag javára átutalt munkáltatói hozzájárulás esetében a bevétel megszerzésének napja (az adókötelezettség keletkezésének időpontja) a befizetés teljesítésének napja. Bevételként a munkáltatói hozzájárulás bruttó összegét kell figyelembe venni, amelyből a munkavállalót terhelő közterheket a befizetést megelőzően le kell vonni, illetve a munkáltatót terhelő szocho összegét meg kell fizetni.
A pénztárba utalt nettó juttatás összege képezi a magánszemély 20%-os adókedvezményénél figyelembe vehető összeget. Ez az összeg az SZJA tv. 44/A § szerinti rendelkezés alapjába beszámítható.

 

II. TÁMOGATÓI ADOMÁNY A PÉNZTÁRTAG EGYÉNI SZÁMLÁJÁRA

Az Öpt. 17. §-ában foglaltak értelmében a munkáltató, vagy más személy a pénztár támogatójaként eseti vagy rendszeres pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást, vagyis támogatói adományt teljesíthet a pénztártagok javára.

A munkáltatói hozzájáruláshoz képest egyik előnye, hogy adományként akár személyenként differenciált összeg is nyújtható, ezáltal kiváló eszköze lehet a munkáltató által kijelölt csoportba tartozó dolgozók, a kiemelt dolgozók és a nyugdíjba vonulók támogatásának.

A támogatás feltétele az érvényes Támogatási szerződés. A Támogató köteles meghatározni, hogy az adományt mely – az Alapszabályban meghatározott - tagsági körnek nyújtja.

Az Szja. tv. értelmében 2019. január 1-jétől a támogatói adomány (a munkáltatói hozzájárulással azonosan) – a támogató és a pénztártag közötti jogviszonyra tekintettel – a magánszemély más, nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül és bérjövedelemként adózik.

  • A magánszemélynek 15 %-os mértékű személyi jövedelemadót és 18,5 %-os mértékű járulékokat kell fizetnie, mely közterheket – az átutalást, befizetést megelőzően – a Támogató vonja le és fizeti meg az adóhatóság részére.
  • A Támogatónak pedig 17,5 %-os mértékű szociális hozzájárulási adót és 1,5 % szakképzési hozzájárulást kell fizetnie. A támogatói adomány esetében is a bevétel megszerzésének napja (az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja) a támogatói adomány Pénztárba történő utalásának napja.
  • A Pénztárba utalt nettó juttatás összege képezi a magánszemély 20%-os adókedvezményénél figyelembe vehető összeget. Ez az összeg az SZJA tv. 44/A § szerinti rendelkezés alapjába beszámítható.

(Az adózásra vonatkozó tájékoztatás nem teljes körű, tanulmányozza át az Szja. tv-t.)

A Tagoknak juttatott adomány nettó összegének minimum 3%-át a Támogatónak a működési alap javára kell teljesítenie.

Javasoljuk, hogy éljen a kedvező és a dolgozóknak is előnyös adományozási lehetőségekkel. Kalkulátorunk segítségével kiszámolhatja, mekkora összeg kerül a dolgozó egyéni számlájára.

Tovább az adomány bővebb tájékoztatójára

 

III. CÉLZOTT SZOLGÁLTATÁS ADÓZÁSA

A célzott szolgáltatás egy új önkéntes pénztári jogintézmény. Az Öpt. 12/A. §-a alapján lehetőség van a pénztári szolgáltatások közösségi jellegű finanszírozásra, melynek során a Pénztár a Támogató által kiválasztott szolgáltatásokat, ún. célzott szolgáltatásokat nyújthat a tagok részére. Amennyiben a Munkáltató, vagy nem munkáltató Támogató célzott szolgáltatás igénybe vételét kívánja finanszírozni, akkor szerződést kell kötnie a Pénztárral, amelyben meg kell határozni többek között a célzott szolgáltatások körét, a Munkáltató által a Pénztár részére fizetendő összeget (ezen belül a közvetlenül a célzott szolgáltatásra felhasználható részt), a célzott szolgáltatás nyújtásának módját, rendjét, határidejét és az elszámolás rendjét is.

A célzott támogatásra befizetett összeg egy elkülönítetten létrehozott támogatási alapba/számlára kerül a Pénztáron belül (vagyis azt a Pénztár nem írja jóvá a tagok egyéni számláján), innen vehető igénybe az a szolgáltatás, amelyet a befizetéssel a Munkáltató finanszírozni kíván.

2019. január 1-jétől az Szja tv. 70. § (2) bekezdése alapján az Öpt. előírásai szerinti célzott szolgáltatásra befizetett összeg adózása kétféle:

  • a kiegészítő önsegélyező szolgáltatásnak nem minősülő egészségpénztári szolgáltatásokra befizetett összeg egyes meghatározott juttatásként adóköteles, Az adókötelezettség kizárólag a Munkáltatónál/Támogatónál jelentkezik, a juttatás értékének 1,18-szorosa után 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót és 17,5 százalék szociális hozzájárulási adót köteles fizetni.
  • A kiegészítő önsegélyező szolgáltatásra célzott szolgáltatásként befizetett összeg után a befizetéskor sem a Munkáltatónak/Támogatónak, sem a magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. Ugyanakkor a szolgáltatás igénybevételekor a Pénztártagnak a szolgáltatás értékének megfelelő adóköteles, egyéb jövedelme keletkezik, amely után az igénybe vett összeg 84%-ra 15% szja +17,5% szocho, összesen: 27,63% közterhet kell fizetnie.

Az egyéb jövedelemként adóköteles összeg után fizetendő közterhet a magánszemélynek az éves személyi jövedelemadó bevallása keretében kell szerepeltetnie és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetnie. Ez után nem érvényesíthető a 20% adókedvezmény.

Tovább a célzott szolgáltatás bővebb tájékoztatójára